Minden, amit a hulladékokról tudni akartál (és amit nem), avagy ne szemétkedjünk a Földdel

Üveg, fém, műanyag, papír… szerencsére a legtöbb tájékozott ember ma már tisztában van a szelektív hulladékgyűjtés alapelveivel és lehetőségeivel, hiszen lassan a csapból is ez folyik víz helyett. Viszont rendkívül fontos tudnunk arról, hogy az újrahasznosítás nem cél, csupán egy eszköz a környezetünk megóvása érdekében, hiszen a legjobb hulladék az, ami nem is létezik 😉 Erre figyelmeztet minket az Európai Unió által is elfogadott hulladékpiramis, melynek csúcsán a megelőzés áll, vagyis elsődleges célunk, hogy ne keletkezzen szemét. A második szint lenne az újrahasználat – például egy nejlonzacskót többször magunkkal viszünk a bevásárláshoz, nem dobjuk ki azonnal – és csak ezután következik az újrahasznosítás (szelektív gyűjtés). A piramis következő szintje az energetikai hasznosítás, például a szemét elégetésével energiát termelnek, legalul pedig a hulladéklerakás foglal helyet. Gondolom senki nem lepődik meg azon, hogy Magyarországon a piramis éppen fordított, a keletkező hulladék kb. ⅔-a a lerakókban végzi. Szerencsére mégsem kell annyira szégyenkeznünk, hiszen több szempontból is javuló a tendenciánk: a 2014-es adatokat a 2004-esekhez viszonyítva kb. 15%-kal kevesebb szemetet “termelünk” fejenként, az újrahasznosítás aránya pedig 12%-ról 31%-ra nőtt, ezzel Magyarország a többi európai ország viszonylatában a reményteljes középmezőnyben foglal helyet. A szelektív gyűjtés koronázatlan királya Németország, ahol 2014-ben a hulladék 64%-át újrahasznosították, viszont megjegyzendő, hogy a németek az egy főre jutó szemétmennyiséget tekintve is dobogósok, tehát a hulladékpiramis által javasoltak eléréséhez még az ő életstílusuknak is sokat kell változnia.

Legfőbb globális célunk tehát a megelőzés. De hogyan lehetünk tudatos vásárlók a nejlonszatyrok tengerében? Mit érdemes tudni és megfontolni az egyes csomagolóanyagokkal kapcsolatban?

Kezdjük a legtisztábban újrahasznosítható anyaggal, az üveggel. A kereskedelmi forgalomban lévő üvegek akár 40-szer – minőségromlás nélkül – újratölthetők. Az üveg szelektálása és visszaváltása azért nagyon lényeges, mert ez az anyag a lerakókban gyakorlatilag nem bomlik le, viszont kiválóan helyettesíthetjük vele a műanyag flakonokat. Egyetlen PET palack gyártása során a felhasznált energia és a kibocsátott CO2 mennyiség 3-szor több, mint egy 10x újratöltött üvegpalack esetén.

Az aludobozok helyett is érdemes a visszaváltható üvegeket választanunk, hiszen az alumínium előállítása rendkívül magas energiaigényű (egyetlen alumínium doboz gyártásához annyi villamosenergiára van szükség, amivel egy TV 20 órán keresztül üzemelne), melléktermékként pedig tetemes mennyiségű környezetkárosító anyag keletkezik (1 tonna alumínium = 1 tonna vörösiszap).

Nehezen cáfolható állítás, hogy korunk átka a műanyag. Elrettentésképp néhány számadat: Magyarországon évente 200 millió műanyag zacskót használunk el, melyek életideje átlagosan 1 óra! Becslések szerint az óceánban km2-enként 50.000 darab műanyag úszik, ami kiemelt veszélyt jelent a vízi élőlények és madarak számára. Tovább fokozza a problémát, hogy a műanyagok felaprózódásához több száz, vagy akár ezer év is szükséges lehet, tehát emberi léptékben ez az anyag nem bomlik le. Mindezek tudatában fokozottan figyelnünk kell, hogy mennyi műanyagot vásárolunk és azokat utána hová tesszük. Szerencsére a műanyagok rendkívül sokoldalúan újrahasznosíthatók, szóval egészen biztosan megéri a fáradtságot a megfelelő konténer kiválasztása.

A papír a többi anyagtípushoz viszonyítva aránylag gyorsan lebomlik, viszont a papírgyártás felelős az erdőirtás 20%-áért. 1 tonna papír előállításához 3,5 tonna fára van szükség, ráadásul minél fehérebb a papír, annál több vegyszer is kerül bele. Érdemes kerülni tehát a túlcsomagolt termékeket, a felesleges nyomtatást, vagy akár az is sokat segíthet, ha nem fogadjuk el a felénk nyújtott szórólapokat.

Félreértésre adhat okot, hogy a lakosság szelektív hulladékgyűjtés alatt az egyes hulladéktípusok szétválogatását érti, míg valójában a lényeg a szennyezett és a tiszta hulladék elkülönítése. Éppen ezért léteznek olyan hulladékgyűjtő szigetek, ahol a papír, műanyag és fém mehet egy kontérnerbe, hiszen a hangsúly azon van, hogy szerves és veszélyes hulladék ne kerüljön a szelektív közé. A lakosság által szelektíven gyűjtött hulladék szinte minden esetben gépi és manuális utóválogatáson esik át, hiszen például a műanyag is különböző kémiai összetételű anyagok összefoglaló elnevezése, ezért az utólagos felhasználástól függően széválasztják a PET palackot, a polipropilén flakont, a fóliát stb. Fontos, hogy az utóválogatás során kiszűrik a gondatlan szelektálás következményeképp bekeveredett, oda nem illő hulladékot is, ami elrontaná az újrahasznosított végterméket.

Záró gondolatként megjegyzendő, hogy a hulladék újrahasznosítása annál költséghatékonyabb, minél több a szelektíven gyűjtött hulladék, hiszen az ezzel foglalkozó cégek bevétele az újrahasznosított végtermékből származik, vannak azonban állandó kiadásaik (gépek üzemeltetése, hulladék elszállítása, konténerek kihelyezése). Tehát ideális esetben ha nagyobb mennyiségű újrahasznosítható anyag jut ezekhez a vállalatokhoz, akkor kevesebb állami támogatást fognak igényelni és talán nagyobb összeg jut további gyűjtőszigetek kihelyezésére, hogy a szelektív hulladékgyűjtés valóban a teljes lakosság számára elérhetővé váljon.

 

Felhasznált irodalom:

mm

Nagy Kinga

Az ELTE Ökológia szakirányán végeztem biológusként, lelkesen járom és védem a természetet. A Neuronhálót azért álmodtam meg, hogy végzettségtől függetlenül összehozzam a tudomány iránt érdeklődőket, mert hiszek benne, hogy a szakirányú témák is megfogalmazhatók közérthetően. Nem szabad azt hinnünk, hogy a tudomány egy szűk réteg privilégiuma, legyen inkább közös élményünk! :)

You may also like...