Természetvédelem, ahogy az Erdő tanítja

A természetvédelmet nem tudod tankönyvekből vagy a médiából elsajátítani, sőt egyetlen egyetem ökológia szakirányán sem tanulhatod meg. Épp ezért én sem tényeken és definíciókon keresztül próbálom meg elmagyarázni, inkább elmondom, hogy valójában számomra mit is jelent a természetvédelem. Azokat a tapasztalatokat szeretném megosztani veled, amiket három terepszezon alatt erdőfelmérőként dolgozva gyűjtöttem össze, egyedül járva a Börzsönyt, hiszen szerintem vannak olyan dolgok, amiket könyvekből nem, csakis az erdőtől tanulhat meg az ember.

Az első és talán leglényegesebb lecke, amire rájössz, ha hivatásosan járod a természetet, hogy félre kell söpörnöd az egódat. Sokaknak fájdalmas felismerés lehet ez, hiszen be kell látnunk, hogy nem vagyunk a teremtés koronái. Sem te, sem én, sem senki más. Az erdőt nem érdekli a korod, a nemed, a foglalkozásod vagy az éves jövedelmed. Nem számít, ha sikeres vállalkozó vagy, esetleg te kötöd a legjobb üzleteket az irodában. Egy idő után be kell látnod, hogy semmivel sem érsz többet, mint bármely más élőlény, aki az erdő vendégszeretetét élvezi.

Ezt máris a második leckén keresztül értheted meg a legjobban: vannak dolgok, amiket egyszerűen nem tarthatsz az irányításod alatt, sőt a világ működését meghatározó folyamatok nagy része ilyen. Csak hogy egy szemléletes példával éljek: ha ért már jégeső vagy szélvihar egyedül az erdő közepén, akkor el tudod képzelni, miről beszélek. Ki-ki hitvallása szerint nevezheti ezt Istennek, vagy a természet erőinek, a lényeg viszont ugyanaz: rettentően parányinak érzed magad ilyenkor ezekhez a hatalmas erőkhöz képest és nem tehetsz ellenük semmit.

Ezzel máris elérkeztünk a harmadik leckéhez: bizonyos történéseket el kell fogadnod úgy, ahogy vannak. Triviálisnak tűnhet, de eszerint élni hidd el, kifejezetten nehéz, hiszen nem érdemes bosszankodni amiatt, hogy esik az eső, túlságosan perzsel a Nap, vagy erősen fúj a szél, mert képtelen vagy rá, hogy változtass rajtuk.

Ha eljutottál arra a pontra, hogy valóban képes vagy elfogadni azokat a dolgokat, amiket nem tudsz befolyásolni, akkor jöhet a negyedik lecke: tanuld meg értékelni azt, ami ezelőtt egyértelmű volt, hogy a rendelkezésedre áll. Egészen egyszerűen arról beszélek, hogy ha szomjas vagy van mit innod, van étel, ami csillapítja az éhséged és este van hova lehajtanod a fejed. Soha senkinek nem szabadna megengednie magának azt a luxust, hogy magától értetődőnek vegye ezeket a kiváltságokat, de sajnos a városban hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni. Az erdőben viszont más a helyzet: nem nyithatod ki bármikor a csapot, amikor megszomjazol és annyi étel, felszerelés áll rendelkezésedre, amiről magadnak előre gondoskodtál.

Ha elég sok időt töltesz az erdőben, akkor fokozatosan eljutsz majd arra a szintre, hogy képes leszel megfelelni a próbatételeknek, amiket a természet állít eléd – és amik semmiben nem hasonlíthatók a városi ember küzdelmeihez – ezzel együtt megtanulod elfogadni, hogy az irányítást sokszor ki kell engedned a kezeid közül. Az érzésre pedig, ami ezentúl az erdőbe lépve hatalmába kerít majd a két legmegfelelőbb szó a tisztelet és az alázat. Ha belegondolsz, hogy az a több évtizede vagy akár évszázada fennálló életközösség akkor is jelen volt, amikor te még meg sem születtél, sőt lehet, hogy még a dédszüleid sem éltek, amikor azok a fák kibújtak a földből, melyek árnyékában most sétálsz, megérted mennyire jelentéktelen vagy az erdőhöz képest. Ha megvan benned a kellő tisztelet és alázat, akkor többé nem lesz kérdés, hogy jogod van-e ártani a téged körülvevő ökoszisztémának, aminek te is ugyanolyan része vagy, mint egy rovar, egy madár vagy éppen egy fa. Nem vagy sem több, sem kevesebb.

Úgy gondolom, hogy amint ezt az érzést valóban magadénak tudhatod, akkor tanultad meg igazán a természetvédelem alapjait.

A képek forrása: www.pexels.com

mm

Nagy Kinga

Az ELTE Ökológia szakirányán végeztem biológusként, lelkesen járom és védem a természetet. A Neuronhálót azért álmodtam meg, hogy végzettségtől függetlenül összehozzam a tudomány iránt érdeklődőket, mert hiszek benne, hogy a szakirányú témák is megfogalmazhatók közérthetően. Nem szabad azt hinnünk, hogy a tudomány egy szűk réteg privilégiuma, legyen inkább közös élményünk! :)