Méhek tánca – a rovarok “nyelve”?

A méhtáncnak nevezett komplex viselkedés egy magasrendű kommunikációs forma, mely során a felderítő méh a fellelhető táplálék távolságáról, irányáról és minőségéről tájékoztatja fajtársait. A tánc teljes mechanizmusát a háziméheknél Karl von Frisch tárta fel, amiért 1973-ban Nobel-díjban részesült.

Frisch leírása szerint a méhek táncának két alapvető típusa van, mégpedig a körtánc és a rezgőtánc. A körtáncot akkor “járják” ha a táplálékforrás a kaptár nagyjából 100 méteres körzetében, vagyis viszonylag közel található (ez a távolság fajonként változhat), míg a rezgőtánccal ennél jóval összetettebb információkat tudnak közölni.

A rezgőtánc során a méh nagyjából nyolcas alakzatot ír le, ahol az ívek közötti szakaszon a potrohát rázza (innen az elnevezés), a szakasz iránya pedig a táplálék lelőhelye és a Nap által bezárt szög szerint alakul. Tehát a kaptár függőleges felületét véve alapul, ha a felderítő éppen felfelé halad, akkor a táplálékot pontosan a Nap irányába repülve érheti el a többi dolgozó (1. ábra). Érdekes megjegyezni továbbá: ahogyan a Nap halad a horizonton, a méhek is igazítják a táncuk szögét, hogy mindenkor helyes információt közöljenek társaikkal. A rezgő szakasz hossza jelzi a cél távolságát, míg a rezgés intenzitása és a körök ismétlésének száma a táplálék mennyiségére, attraktivitására utal.

1. ábra: a méhek táncának változása a Nap állásának függvényében

Egyes kutatók számításai szerint a méhek 40 millió különböző üzenetet (“mondatot”) képesek ezzel a komplex kommunikációs formával közölni, ami 10-szer több, mint amire bármilyen más állatfaj képes (természetesen az emberi nyelvet figyelmen kívül hagyva).

Felmerül tehát a kérdés: nevezhetjük-e vajon valódi nyelvnek a méhek táncát?

Mai ismereteink alapján már tény, hogy a táncnak vannak olyan fő tulajdonságai, amik megfelelnek egy valódi nyelvvel szemben állított elvárásoknak, ezek a következők:

  • Szabályszerűségeket követ: a táncra mindig a kaptár adott helyén kerül sor, “közönség” jelenlétében, a táplálékkal kapcsolatos információkat regulált módon kifejezve
  • Komplex: a változó környezeti faktorokra és a kaptár igényeire szabva összetetten képes reagálni
  • Stabil és dinamikus: az emberi nyelvhez hasonlóan vannak állandó elemek, amik az éppen aktuális igényeknek megfelelően dinamikusan kombinálhatók, ezáltal új jelentést nyernek
  • Szimbolikus: a tánc olyan dolgokra utal, amik a kommunikáció időpontjában fizikailag nincsenek jelen, viszont a viselkedés alapján következtetni lehet rájuk
  • Performatív: vagyis a “közönségből” bizonyos cselekvést vált ki, a méhek esetében a leírt táplálék megkeresését

Annak ellenére, hogy ezt számos tulajdonsága alátámasztja, még a nyelvész szakértők sem jutottak dűlőre azzal kapcsolatban, hogy a méhek táncát tudományos definíció szerint nyelvnek tekinthetjük-e. Ha belegondolunk, ez már önmagában megdöbbentő: a méhek, ezek a rovarok osztályába tartozó apró állatok olyan bonyolult kommunikációs rendszert fejlesztettek ki az evolúció során, ami felveti a kérdést a kutatókban: az emberi nyelv valóban olyan egyedülálló, mint amilyennek eddig hittük?


Videó a méhek táncáról:

 

Felhasznált irodalom:

mm

Nagy Kinga

Az ELTE Ökológia szakirányán végeztem biológusként, lelkesen járom és védem a természetet. A Neuronhálót azért álmodtam meg, hogy végzettségtől függetlenül összehozzam a tudomány iránt érdeklődőket, mert hiszek benne, hogy a szakirányú témák is megfogalmazhatók közérthetően. Nem szabad azt hinnünk, hogy a tudomány egy szűk réteg privilégiuma, legyen inkább közös élményünk! :)

You may also like...